Kézifék pofa állítás: Hogyan feszítsünk a dobféken a kerékagyban?


Sok hátsó tárcsafékes autón a kézifék nem a tárcsát fogja meg, hanem egy külön, kisebb dobféket, amely a hátsó féktárcsa belsejében, a kalap alatt kap helyet. A tárcsa középső, dob alakú részének belső felülete a fékdob, amelynek belsejében két kis fékpofa helyezkedik el. Amikor behúzza a kéziféket, egy szétfeszítő mechanizmus a pofákat kifelé nyomja a dob falához, és ez tartja a járművet.
Ez a megoldás szétválasztja a menetközbeni, hidraulikus fékezést és a rögzítést: a menetfékezést a nyereg és a betétek végzik a tárcsán, a rögzítést pedig ez a belső, mechanikus dobfék. Az előny, hogy a rögzítőfék független a hidraulikától, és nem terheli a főfékpofákat. A hátrány, hogy a dobos rész rejtett, ezért kevesen tudják, hogy ott is van beállítandó és kopó alkatrész.
A pofák súrlódóanyaga idővel kopik, ahogy a hidraulikus betéteké, és a kopással a pofa és a dob közötti hézag nő. Ha ez a hézag túl nagy, a kézifékkart magasra kell húzni, mégsem tart rendesen. Ezért a rendszert időnként be kell állítani: helyre kell állítani a helyes pofahézagot, hogy a kézifék biztosan és kis karúttal fogjon.

A leggyakoribb jel, hogy a kézifékkar túl magasra húzható, sok kattanás után is alig tart, vagy lejtőn a jármű elindul. Sok autónál a kézifék helyes működéséhez néhány kattanásnyi karút tartozik; ha ennél jóval többet kell húzni, a pofahézag megnőtt. A rögzítés bizonytalansága különösen dombos, lejtős helyen árulkodó, ahol az autónak biztosan állnia kellene.
Ellenkező irányban is jelentkezhet gond: ha a beállítás túl szoros vagy a mechanika beragadt, a kézifék nem enged ki teljesen, és a pofák menet közben súrolják a dobot. Ilyenkor a hátsó keréktárcsa felmelegszik, égett szag érezhető, és a jármű mintha fékkel gurulna, ami a fogyasztást is növeli. A tartósan súrló pofa gyorsan kopik és túlmelegíti a dobot.
Előfordul, hogy hosszú állás, tél után a kézifékkötél vagy a pofamechanika berozsdásodik, beszorul, és a kézifék vagy nem húz, vagy nem enged ki. Ha a kézifék viselkedése megváltozik - túl magas kar, gyenge tartás, egyoldali fékezés vagy melegedő kerék -, a hátsó dobos rész átvizsgálása és beállítása indokolt. Ez sokszor a hatósági műszaki vizsgán is előkerül, ahol a kézifék hatásosságát mérik.
A beállítás módja járműtől függ, de két fő elv terjedt el. Az egyiknél a tárcsán van egy furat, amelyen keresztül egy csavarhúzóval elérhető a dob belsejében lévő fogazott állítókerék. A kereket lépésről lépésre elforgatva a pofák egyre közelebb kerülnek a dobhoz. A szerelő addig feszít, amíg a tárcsa kézzel épp csak akadozva, súrlódva forgatható, majd egy kevéssel visszaenged, hogy a pofa szabadon fusson.
A másik gyakori kialakításnál a beállítás a kézifékkötél vagy egy külön állítócsavar segítségével történik a mechanizmusnál. Sok autón kombinált módszer van: előbb a pofahézagot kell a tárcsafuraton át beállítani, és csak utána szabad a kézifékkötelet a karnál utánfeszíteni. A helyes sorrend elmulasztása gyakori hiba: ha valaki csak a kötelet húzza meg, a pofák egyenetlenül állhatnak, és a fék akad vagy féloldalasan tart.
A pontos hézagot mindig a jármű előírása szabja meg, de a gyakorlati cél, hogy a pofák épphogy ne súroljanak menet közben, kézifék behúzáskor viszont pár kattanáson belül erősen fogjanak. A beállítás után mindkét kereket ellenőrizni kell, hogy egyformán tartanak-e, mert az egyenlőtlen beállítás miatt az autó a kézifékre féloldalasan reagálhat, ami lejtőn megcsúszáshoz vezethet.
A helyes sorrend dönti el a végeredményt. Először mindig a kézifékkötelet kell teljesen kiengedni, hogy a pofák a mechanikát ne feszítsék. Ezután a tárcsafuraton át vagy az állítócsavarral a pofahézagot állítja be kerekenként, addig feszítve, amíg a tárcsa épp csak súrolva forog, majd egy kicsit visszaenged. Ezt mindkét hátsó keréken elvégzi, azonos módon.
Csak ezután következik a kézifékkötél feszítése a kar tövénél lévő állítóanyával. A kötelet addig húzza, amíg a kézifékkar a gyári kattanásszámon belül szilárdan tart, és a kar leengedésekor mindkét kerék szabadon forog. A gyakori hiba, hogy valaki átugorja a pofahézag beállítását, és mindent a kötél feszítésével próbál megoldani - ez egyenetlen, akadozó, gyorsan kopó féket eredményez.
A beállítás végén ellenőrizni kell, hogy leengedett kézifék mellett egyik kerék se súroljon, és hogy néhány kattanás után mindkét kerék erősen rögzüljön. Célszerű a járművet emelőn megforgatva mindkét oldalon összevetni a tartást. Ha bármelyik oldal eltér, a beállítást finomítani kell, mert a kiegyensúlyozatlan kézifék nemcsak a vizsgán bukhat, hanem lejtőn valós biztonsági kockázat.

Az egyik leggyakoribb hiba a túl szoros beállítás, amikor a pofa súrolja a dobot, a kerék melegszik, és a pofa gyorsan lekopik. Ennek ellenkezője a túl laza állapot, amikor a kézifék nem tart. A helyes út a kettő között van: a pofa épphogy ne érjen a dobhoz, de kis karúttal erősen fogjon. A finomhangolás türelmet igényel, mert a fogazott kerék apró lépésekben mozdít.
Gyakori az elavult, berozsdásodott mechanika figyelmen kívül hagyása. Ha a pofa visszahúzó rugója meggyengült, a szétfeszítő mechanizmus vagy a kézifékkötél beszorult, hiába a jó hézagbeállítás, a fék nem enged ki vagy nem húz megfelelően. Ilyenkor a kopott rugókat, a beragadt kötelet is fel kell újítani, nem csak utánállítani, különben a probléma rövidesen visszatér.
Szintén tipikus, hogy a beállítást csak az egyik kerékre végzik el, vagy a két oldalt eltérően állítják be, ami féloldalas kézifékhatáshoz vezet. A pofa- és dobkopást is figyelni kell: ha a súrlódóanyag elfogyott, a dob barázdált vagy ovális, a beállítás csak átmeneti, és a kopott alkatrészeket cserélni kell. A dobos kézifék felújítása ilyenkor a tárcsa belsejének teljes átvizsgálásával jár.
A kézifék beállítása önmagában rutinmunka, de a rejtett, tárcsába integrált dobos rész átvizsgálása gyakorlatot igényel, mert a mechanizmus a tárcsa és a kerékagy takarásában van. Ha a beállítás után sem tart megfelelően a kézifék, ha a pofák vagy a dob kopottak, a rugók fáradtak vagy a kötél beszorult, mindenképp szervizre van szükség, mert a részleges javítás a rögzítőfék megbízhatatlanságához vezet.
A puszta beállítás munkadíja általában szerény, mert nem igényel alkatrészcserét, csak hozzáférést és finomhangolást. Ha a pofákat, a rugókat, a dobot vagy a kézifékkötelet is cserélni kell, a költség az alkatrészek árával nő. A hátsó tárcsa levétele, a dobos rész tisztítása és felújítása több munkaórát is igénybe vehet, különösen berozsdásodott, elhanyagolt mechanika esetén.
A leggazdaságosabb, ha a kézifék állapotát a hátsó fékbetét-cserével egy időben ellenőrzi, mert ekkor a tárcsa amúgy is le van szerelve, és a dobos rész könnyen hozzáférhető. A műszaki vizsga előtt is érdemes átnézetni, mert a kézifék hatásosságát mérik. A rögzítőfék biztonsági funkció, ezért a bizonytalan tartást soha ne hagyja figyelmen kívül, különösen lejtős parkolásnál.
A dobfékek felépítéséről és a fékpofák működéséről angol nyelven részletes leírás olvasható: Drum brake - Wikipedia
A leggyakoribb ok, hogy a dobos kézifék pofái elkoptak, és a pofa-dob hézag megnőtt, ezért a kézifékkart magasra kell húzni, mégsem szorít eléggé. Ilyenkor a pofahézag utánállítása állítja helyre a fogást. Ha a beállítás után sem tart, a pofák, a dob vagy a rugók kopottak, esetleg a kézifékkötél megnyúlt, és ezeket szervizben cserélni vagy felújítani kell.
Ha a pofa túl közel kerül a dobhoz, menet közben is súrolja, ezért a hátsó keréktárcsa felmelegszik, égett szag érezhető, és az autó mintha behúzott fékkel gurulna. Ez növeli a fogyasztást, és a folyamatos súrlódás gyorsan koptatja a pofát és túlhevíti a dobot. A cél mindig az, hogy a pofa leengedett kézifék mellett épphogy ne érjen a dobhoz, behúzva viszont erősen fogjon.
Először a kézifékkötelet teljesen ki kell engedni, hogy ne feszítse a mechanikát. Ezután a tárcsafuraton át vagy az állítócsavarral a pofahézagot kell beállítani mindkét keréken azonos módon, amíg a tárcsa épp csak súrolva forog. Csak ezután szabad a kézifékkötelet a karnál utánfeszíteni. Ha valaki átugorja a pofahézag beállítását, a fék egyenetlenül, akadozva tart, és gyorsan kopik.
A legtöbb ilyen kialakításnál a féktárcsán van egy furat, amelyen keresztül csavarhúzóval elérhető a dob belsejében lévő fogazott állítókerék. A furatot néha egy gumidugó zárja, amit el kell távolítani. A kereket forgatva közelítheti vagy távolíthatja a pofákat a dobtól. Egyes autókon a beállítás a kézifékmechanizmusnál vagy a kötélnél történik, ezért mindig a jármű előírását érdemes követni.
Igen, a hatósági műszaki vizsgán a kézifék, azaz a rögzítőfék hatásosságát is mérik, jellemzően fékerőmérő görgősoron. Ha a kézifék gyengén tart, féloldalasan fog vagy nem éri el az előírt fékerőt, az a vizsga sikertelenségét okozhatja. Ezért érdemes a vizsga előtt átnézetni és beállíttatni a dobos kézifék pofáit, különösen, ha a kar túl magasra húzható vagy a tartás bizonytalan.
A témához kapcsolódóan ezeket a javításokat végezzük el a szervizünkben:
Lásd még: Kézifékkötél burkolat csere, Elektromos kézifék véghelyzet betanítás.
Kérjen időpontot vagy árajánlatot - 10 év budapesti tapasztalattal.