Tankba épített benzinszivattyú kopása: Zúgás és lefulladás meleg motor újraindításakor


A ma forgalomban lévő, befecskendezéses benzinmotorok szinte kivétel nélkül elektromos üzemanyag-szivattyút használnak, amely közvetlenül a tank belsejében, az üzemanyagba merülve dolgozik. A szivattyú egy kis, szénkefés egyenáramú motorból és egy hozzá kapcsolt szivattyúfokozatból - jellemzően görgős cellás vagy oldalcsatornás kivitelből - áll, amely a gyújtás bekapcsolása után szinte azonnal megkezdi a munkát, és a motor teljes üzeme alatt folyamatosan forog.
A szivattyú a tank alján elhelyezett úgynevezett szivattyúmodulba, más néven előjelző egységbe épül, amely egybe foglalja a szintjelző úszókart, az elektromos csatlakozót, a nyomásszabályozót és a szivattyú beszívó oldalán elhelyezett finom hálós szűrőszitát is. Ez a szűrőszita fogja fel a tank alján összegyűlő üledéket és a nagyobb szennyeződéseket, mielőtt azok a szivattyú belsejébe kerülnének, feladata tehát a szivattyú védelme.
Fontos tudni, hogy magát a szivattyú motorját a körülötte lévő üzemanyag hűti és keni, hiszen az égéshez szükséges, jellemzően három-öt bar körüli nyomást egy folyamatosan forgó, hőt termelő elektromos gép állítja elő. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, mennyi üzemanyag található a tartályban - ez az összefüggés a kopás egyik legfontosabb, sokak által alábecsült okához vezet, amelyre a cikk később még visszatér.
Egy hibátlan állapotú szivattyú hangja halk, egyenletes zümmögés, amely gyújtáskapcsoláskor néhány másodpercre felhangzik, majd a rendszer nyomás alá kerülésével elhalkul. Kopás kezdetén ez a hang megváltozik: magasabbá, sipítóbbá válik, és - ami a legfontosabb - egyre hangosabban, egyre hosszabb ideig hallható, nemcsak indításkor, hanem menet közben is.
A zaj jellemzően a hátsó ülés alól vagy a csomagtartó padlózata felől érkezik, hiszen ott található a tank. A hangerő növekedése tipikusan hetek vagy hónapok alatt, fokozatosan zajlik, és sok tulajdonos csak akkor figyel fel rá igazán, amikor utastársai is megjegyzik. Ha a zúgáshoz csikorgó vagy kattogó hangelemek is társulnak, az már előrehaladott csapágykopásra vagy sérült járókerékre utalhat, ilyenkor a csere már nem halogatható.

A második, az elsőnél is árulkodóbb tünet akkor jelentkezik, amikor a motor már üzemi hőmérsékleten van, majd egy rövid megállás - például tankolás vagy egy gyors bevásárlás - után Ön újraindítaná. Ilyenkor a motor vagy egyáltalán nem indul be azonnal, hosszan pörög az indítómotor, vagy beindul, majd néhány másodperc múlva lefullad, mintha kifogyott volna az üzemanyagból.
A jelenség hátterében az áll, hogy a rendszer nyomása a motor leállása után fokozatosan leesik, részben a befecskendezőkön, részben a szivattyún belüli apró szivárgáson keresztül. Hidegen induláskor több idő áll rendelkezésre, és a hidegindítási program is gazdagabb keveréket enged, ezért a lassabban felépülő nyomás még átmegy. Meleg állapotban azonban a rövid önteszt és pörgési idő alatt egy kopott, gyengült szivattyúnak már nem sikerül elég gyorsan visszaépítenie a megfelelő nyomást, így a hengerekbe jutó keverék átmenetileg túl szegény lesz.
Ezt a hatást tovább rontja, hogy forró motortérben állva a tankban lévő üzemanyag is felmelegszik és illékonyabbá válik, ami egy már amúgy is a teljesítménye határán dolgozó szivattyú hatásfokát tovább csökkenti. Emiatt a meleg indítási nehézség szinte mindig a kopás előrehaladott, de még kezelhető szakaszában jelentkező, jól felismerhető figyelmeztető jel.
A szivattyú motorjában lévő szénkefék és a kommutátor idővel, a normál üzem részeként is kopnak, ahogy a csapágyak és a forgórész illesztései is játékossá válnak. Ez a fajta, futásteljesítménytől függő elhasználódás minden elektromos tankszivattyúnál elkerülhetetlen, jellemzően százötvenezer kilométer vagy tíz-tizenöt év fölött válik érezhetővé, de sok esetben ennél jóval korábban is jelentkezhet.
A kopást leginkább az gyorsítja fel, ha a tulajdonos rendszeresen a tartály alsó negyede alatt közlekedik. Kevesebb üzemanyag kevesebb hűtést és kenést jelent a szivattyú számára, a motor jobban felmelegszik, ez pedig felgyorsítja a szénkefék és a tömítések öregedését - sok autós nincs is tudatában ennek az összefüggésnek, pedig ez az egyik leggyakoribb, teljesen elkerülhető ok.
További kopásgyorsító tényező a szennyezett vagy vizes üzemanyag és az eltömődött szűrőszita, amely megnöveli a szivattyú szívási ellenállását, valamint a szivattyúrelé elkopott érintkezői okozta feszültségesés, amely miatt a motor tartósan alacsonyabb feszültségről, nagyobb terheléssel kénytelen forogni. Ez utóbbi két tényező azért is fontos, mert ilyenkor nem magát a szivattyút kell javítani, hanem egy attól független, olcsóbb alkatrészt - erre a következő részben térünk ki részletesen.
A megbízható diagnózis alapja az üzemanyag-nyomás mérése egy, az elosztócsőre csatlakoztatott manométerrel, üresjáratban és gázadás közben egyaránt, majd az eredmény összevetése a gyári előírt értékkel. Ehhez társul a nyomástartás vizsgálata: a motor leállítása után meg kell figyelni, milyen ütemben esik a nyomás, mert a gyors esés a meleg indítási probléma pontos okára is rávilágít.
A viszonylag drága szivattyúmodul hibásnak nyilvánítása előtt célszerű az olcsóbb, gyakran hibásodó elemeket is sorra venni. A szivattyúrelé és a hozzá tartozó biztosíték cseréje, illetve a szivattyú csatlakozóján közvetlenül mért feszültség ellenőrzése gyorsan kiderítheti, hogy nem feszültségesésről van-e szó, a szűrőszita állapota pedig a modul kiemelése után, szemrevételezéssel egyértelműen megítélhető. Sok felesleges szivattyúcserét el lehet kerülni ezzel az egyszerű, olcsó vizsgálattal.
A teljesebb képhez hozzátartozik az áramfelvétel mérése amperméterrel - egy kopott szivattyú jellemzően a normálisnál magasabb áramot vesz fel -, valamint az OBD-diagnosztikai hibakódok kiolvasása. Alacsony üzemanyag-nyomásra jellemzően a P0087, magas nyomásra a P0088, míg a szivattyú elektromos körének hibájára a P0230-P0233 tartomány kódjai utalnak, ezek együttesen erősítik meg vagy zárják ki a szivattyú hibáját.

A munkát mindig a tank üzemanyagszintjének csökkentésével és az akkumulátor lekötésével kell kezdeni, biztonsági okból, hiszen a rendszer nyomás alatt áll, és elektromos üzemanyagrendszerről van szó. Az üzemanyag-vezetékek nyomásmentesítése után következik a hozzáférés kialakítása: sok autónál a hátsó ülés vagy a csomagtér padlózata alatt található szervizfedél teszi lehetővé a modul kiemelését, más típusoknál viszont a tankot kell részben vagy teljesen leengedni.
A rögzítőgyűrű kicsavarása vagy kireteszelése után a teljes szivattyúmodult óvatosan, az úszókar sérülése nélkül kell kiemelni a tartályból. Ezen a ponton érdemes alaposan megvizsgálni a szűrőszitát, az O-gyűrű tömítést és a csatlakozó állapotát is, hiszen ezek cseréje a munka jelentős többletköltsége nélkül elvégezhető, és jelentősen növeli az új szivattyú várható élettartamát.
A beszerelés a kiszereléshez képest fordított sorrendben történik, mindig új tömítőgyűrűvel, majd a rendszer feltöltése és nyomáspróbája következik, szivárgás-ellenőrzéssel a csatlakozásoknál. Végül a hibakódok törlése és egy alapos próbaút zárja a munkát, amely alatt célszerű meleg állapotban is leállítani és újraindítani a motort, hogy a javítás sikere valós körülmények között is igazolható legyen.
A legtöbb esetben a teljes szivattyúmodul cseréje javasolt az önálló pumpa-betét helyett, mert a szűrőszita, az úszókaros szintjelző és a csatlakozó egy egységként öregszik, és külön-külön cserélve hamar újra problémát okozhat valamelyik elhasználódott elem. A modulcsere szerelési munkája gyakorlatilag megegyezik az önálló pumpáéval, így a megtakarítás sok esetben csak az alkatrészárban jelentkezik, a megbízhatóságban nem.
Érdemes ismert gyártótól - eredeti vagy elismert utángyártott, gyári minőségű - alkatrészt választani, mert a gyenge minőségű szivattyúk nyomása és élettartama jelentősen elmaradhat az elvárttól. A teljes költséget nagyban befolyásolja, mennyire könnyen hozzáférhető a tank: a szervizfedeles kivitel lényegesen kevesebb munkaidőt igényel, mint amikor a tankot teljesen le kell szerelni, ezért érdemes előre tájékozódni, hogy az adott típusnál melyik megoldásra kell számítani.
A legfontosabb és egyben legegyszerűbb szabály, hogy kerülje a tartós közlekedést a tartály alsó negyede alatt, hiszen - amint korábban szó volt róla - a szivattyú hűtését és kenését maga az üzemanyag biztosítja. Ez az egyetlen szokás megváltoztatása önmagában is évekkel meghosszabbíthatja a szivattyú élettartamát, és semmilyen többletköltséggel nem jár.
Emellett érdemes megbízható töltőállomásokról tankolni a szennyezett vagy vizes üzemanyag elkerülése végett, illetve betartani az üzemanyagszűrő cseréjére vonatkozó gyári intervallumokat, ahol ez külön alkatrészként szerepel. Ha a felerősödő zúgás vagy a meleg indítási nehézség már megjelent, ne halogassa a vizsgálatot: a korai csere mindig olcsóbb és kényelmesebb, mint egy út közbeni, váratlan leállás kezelése.

Amint a zúgás hangja tartósan, több napon vagy héten át felerősödik, vagy a meleg motor újraindítása ismétlődően akadozik, célszerű mielőbb diagnosztikára vinni az autót. Ezek a tünetek ritkán múlnak el maguktól, és a szivattyú állapota jellemzően csak tovább romlik, ahogy a futásteljesítmény nő.
A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a szivattyú kiszámíthatatlanul, akár forgalom közben, forgalmas kereszteződésben vagy autópályán is leállhat, ami komoly biztonsági veszélyt jelent. Mivel a hasonló tüneteket - ahogy a diagnózisnál is látható volt - más, olcsóbb alkatrészek hibája is okozhatja, a pontos mérésen alapuló szervizdiagnózis nemcsak biztonságosabb, hanem sok esetben olcsóbb is, mint egy megérzés alapján elvégzett, felesleges alkatrészcsere.
Az üzemanyag-szivattyúk működéséről, típusairól - köztük az elektromos, tankba épített kivitelről - angol nyelven bővebben olvashat a Wikipédián: Fuel pump
A legjellemzőbb jel, hogy a zaj a hátsó ülés vagy a csomagtartó padlója felől, tehát a tank irányából érkezik, és gyújtáskapcsoláskor azonnal jelentkezik, még indítás előtt. Bizonytalanság esetén sztetoszkóppal vagy egy hosszú csavarhúzóval a tank falán is meghallgatható a szivattyú hangja, illetve nyomásméréssel objektíven is igazolható a gyanú. Érdemes szakemberrel megerősíttetni, mert hasonló zajt adhat egy laza hőpajzs vagy egy kopott üzemanyagszint-érzékelő is.
Hidegen a rendszernek több ideje van felépíteni a szükséges nyomást, és a hidegindítási program is gazdagabb keveréket enged. Melegen viszont a rendszer nyomása gyorsabban leesik leállás után, a kopott szivattyúnak pedig egyre nehezebb rövid idő alatt visszaépítenie a megfelelő nyomást, így a motor akadozik vagy azonnal lefullad. Ez a tünet a szivattyú belső elhasználódásának egyik legjellemzőbb korai jele.
A legtöbb esetben célszerű a teljes szivattyúmodult - a szűrőszitával, a tömítéssel és gyakran az üzemanyagszint-adóval együtt - cserélni, mert ezek az elemek egy egységként öregednek, így ez adja a hosszabb távon megbízhatóbb megoldást. Egyes típusoknál kapható önálló pumpa-betét is, ami olcsóbb, de a szerelési munka szinte megegyezik, ezért a megtakarítás gyakran csak az alkatrészáron jelentkezik.
Jó minőségű üzemanyaggal és rendszeresen, nem üresre járatott tankkal sok szivattyú százötven-kétszázezer kilométert, akár tíz-tizenöt évet is kibír problémamentesen. Gyakori üresre tankolás, szennyezett üzemanyag vagy elhanyagolt szűrőcsere esetén azonban jóval korábban, akár nyolcvan-száz ezer kilométer körül is jelentkezhetnek a kopás első jelei.
Rövid távon az autó még használható, de a hiba jellegéből adódóan a szivattyú bármikor, akár forgalom közben is leállhat, ami veszélyes helyzetet teremthet, például autópályán vagy kereszteződésben. Javasoljuk, hogy az első tünetek észlelésekor mielőbb végeztessen diagnosztikát, hogy tervezetten, biztonságos körülmények között kerülhessen sor a cserére.
Ha nem szeretne saját maga belevágni, budapesti műhelyünk ezekben a munkákban segít:
Lásd még: Üzemanyag-előmelegítő csere, Üzemanyag-nyomásszabályzó csere.
Kérjen időpontot vagy árajánlatot - 10 év budapesti tapasztalattal.