Gyújtógyertya hézag mérése és beállítása hézagmérővel


A gyújtógyertya feladata, hogy a megfelelő pillanatban átütő szikrával begyújtsa a hengerben lévő levegő-üzemanyag keveréket. Ez a szikra a középső és az oldalsó elektróda között ugrik át, és a köztük lévő távolságot nevezzük elektródahézagnak. Ez a néhány tized milliméteres rés meglepően nagy hatással van a motor működésére, a fogyasztásra és a károsanyag-kibocsátásra.
Ha a hézag pontosan az előírt méretű, a gyújtás energiája ideálisan hasznosul, a szikra elég erős és stabil ahhoz, hogy minden ciklusban megbízhatóan begyújtsa a keveréket. A gyári érték nem véletlenszerű, hanem az adott motor kompresszióviszonyához, a gyújtórendszer feszültségéhez és a keverék jellemzőihez van hangolva. Ezért mindig a jármű kézikönyvében vagy a motoradatoknál megadott értéket kell keresni.
A hézag az idő múlásával természetes módon nő. Minden egyes szikra parányi mennyiségű fémet éget le az elektródákról, így azok lassan koptak, a köztük lévő távolság pedig tágul. Ezért öregszik a gyertya, és ezért kell időszakosan cserélni. A hézag ellenőrzése tehát nemcsak új gyertya beépítésekor, hanem a régi állapotának felmérésekor is fontos információt ad.

A túl nagy hézag legjellemzőbb tünete a gyújtáskimaradás, amit a vezető rángatásként, egyenetlen alapjáratként érzékel. Amikor a rés túl széles, a gyújtótekercsnek nagyobb feszültséget kellene előállítania a szikra átugratásához, mint amennyire képes, így egyes ciklusokban a szikra elmarad. Ez terheléskor, gyorsításkor válik a legszembetűnőbbé, és a fedélzeti diagnosztika gyakran gyújtáskimaradási hibakódot is rögzít.
A túl kicsi hézag ezzel szemben gyenge, satnya szikrát eredményez. A közelebbi elektródák között kisebb energiájú kisülés jön létre, amely nem gyújtja be megbízhatóan a keveréket, különösen hideg indításnál vagy alacsony fordulaton. Ilyenkor a motor nehezen indul, füstölhet, a fogyasztás pedig megnő, mert az el nem égett üzemanyag veszendőbe megy.
Közös tünet mindkét esetben az emelkedő fogyasztás és a csökkenő motorteljesítmény. Ha a jármű a szokásosnál többet fogyaszt, tétovábban gyorsul, vagy a katalizátor előtti lambdaszonda a rendellenes égést jelzi, érdemes a gyertyák állapotát és hézagát is ellenőrizni. Sok esetben egy elhanyagolt gyertyakészlet a gyökér oka a nehezen körülírható teljesítményproblémáknak.
A méréshez kétféle eszköz terjedt el. A lapkás, más néven réslapkás hézagmérő egyre vékonyodó fémlapkákból áll, amelyek mindegyikére rá van írva a vastagsága. A dróthézagmérő ezzel szemben különböző átmérőjű, hurokba hajlított drótokat tartalmaz. Modern, vékony elektródájú gyertyáknál a dróthézagmérő a pontosabb, mert nem akad el az elektróda peremén, és megbízhatóbban méri a tényleges átugrási távolságot.
A mérés menete egyszerű, de figyelmet igényel. Válassza ki azt a lapkát vagy drótot, amely a gyártó által előírt méretnek felel meg, majd óvatosan próbálja átcsúsztatni a két elektróda között. Ha az adott méret enyhe súrlódással, de akadás nélkül átfér, a hézag helyes. Ha lötyög benne, a hézag túl nagy, ha egyáltalán nem fér be, akkor túl kicsi. Az érzés kalibrálásához érdemes a szomszédos, kisebb és nagyobb méretekkel is próbálkozni.
A gyertyát mindig tisztán, kihűlt állapotban mérje. A koromlerakódás meghamisítja a mérést, ezért egy régi, de még használható gyertyát mérés előtt puha drótkefével finoman tisztítson meg. Vigyázzon, hogy az elektródát ne feszítse meg és a szigetelő kerámiaorrot ne sértse meg, mert a repedt szigetelő átüthet és tönkreteheti a gyertyát.
A hézag beállítása kizárólag az oldalsó, vagyis a földelő elektróda óvatos hajlításával történik. A középső elektródát soha ne mozgassa, mert az a kerámiaszigetelőbe van beágyazva, és a legkisebb erő is megrepesztheti azt. A hajlításhoz sok hézagmérőn található egy kis kivágás vagy horog, amely pont erre a célra szolgál, de egy vékony csavarhúzóval is dolgozhat óvatosan.
Ha a hézag túl nagy, finoman nyomja közelebb az oldalelektródát egy szilárd felülethez, például a munkapad széléhez ütögetve. Ha túl kicsi, a hézagmérő horgával vagy egy vékony szerszámmal óvatosan feszítse kissé távolabb. A mozdulatokat mindig apró lépésekben végezze, és minden korrekció után mérjen újra. A cél a fokozatos közelítés az előírt értékhez, nem az egyszeri, nagy hajlítás.
A beállításnál mértéktartónak kell lenni. Ha az elektródát oda-vissza hajlítgatja, a fém elfárad és letörhet. Ezért törekedjen arra, hogy minél kevesebb mozdulattal érje el a helyes hézagot. Ha egy elektróda már láthatóan elkopott, lekerekedett vagy beégett, a beállítás helyett inkább cserélje a gyertyát, mert egy erősen kopott gyertyát nincs értelme visszaállítani.

A modern iridium és platina hegyű gyertyák többsége gyárilag, precízen beállított hézaggal érkezik, és ezeknél a hézagot semmilyen körülmények között nem szabad utólag módosítani. A vékony, nemesfém hegyű középelektróda rendkívül törékeny, és a hajlítási kísérlet könnyen letöri vagy megrepeszti a finom hegyet, ami azonnal használhatatlanná teszi a gyertyát.
Ezeknél a típusoknál a gyártó azzal számol, hogy a doboz kinyitása után a gyertya beépíthető, és a hézag ellenőrzése is csak vizuális, kíméletes szemrevételezésre korlátozódjon. Ha mégis kételkedik a hézag helyességében, egy dróthézagmérővel nagyon óvatosan meggyőződhet róla, de erővel semmiképp ne próbálja korrigálni. A csomagoláson vagy a katalógusban általában fel van tüntetve, hogy előre beállított termékről van szó.
A hagyományos, vastagabb nikkelelektródás gyertyáknál ezzel szemben a hézag ellenőrzése és finom korrekciója bevett gyakorlat. A lényeg a típus felismerése: ha bizonytalan abban, hogy melyik gyertyával van dolga, kérje ki szerelő véleményét, mielőtt bármit hajlítana. Egy elrontott iridium gyertya feleslegesen kidobott pénz, miközben a helyes kezeléssel akár 60-90 ezer kilométeren át is megbízhatóan szolgálhat.
A gyertyák élettartama típustól függ. A hagyományos nikkelgyertyát jellemzően 30 ezer kilométerenként, a platina gyertyát 60 ezer, az iridium gyertyát pedig gyakran 90-100 ezer kilométerenként kell cserélni. A pontos intervallum a kézikönyvben szerepel. A csere során célszerű mind a négy, hat vagy nyolc gyertyát egyszerre lecserélni, hogy a hengerek egyenletesen működjenek.
Cserekor érdemes a régi gyertyák leolvasásával a motor állapotát is felmérni. Az egészséges gyertya szigetelője világosbarna vagy szürkés, míg a fekete, kormos szigetelő túl dús keveréket, az olajos elektróda kenőanyag-bejutást, a fehér, kiégett hegy pedig túl szegény keveréket vagy túlmelegedést jelezhet. Ezek az árulkodó jelek gyakran mélyebb hibára mutatnak, amelyet érdemes kivizsgáltatni.
Forduljon szakszervizhez, ha a gyertyacsere önmagában nem szünteti meg a rángatást, ha a gyertyák gyorsan, néhány ezer kilométer alatt elkormozódnak vagy beolajosodnak, vagy ha a gyertyafuratban olajat, hűtőfolyadékot talál. Ezek a jelek túlmutatnak az egyszerű karbantartáson, és a gyújtórendszer, a keverékképzés vagy a tömítettség célzott diagnosztikáját igénylik, amelyet szakszerű műszerekkel érdemes elvégezni.
A gyújtógyertya felépítéséről, típusairól és működéséről bővebb ismereteket a Wikipédia szócikkében találhat: Gyújtógyertya - Wikipédia
A pontos értéket a jármű kezelési kézikönyve, a motortérben lévő matrica vagy az alkatrész-katalógus tartalmazza, és jellemzően 0,7 és 1,1 milliméter között van. Soha ne becsülje meg vagy vegye át más autó adatait, mert a helyes hézag a motor kompressziójához és gyújtórendszeréhez van hangolva. Ha nem találja, kérje ki szerelő vagy alkatrészkereskedő segítségét.
Modern, vékony elektródájú gyertyáknál a dróthézagmérő pontosabb, mert nem akad el az elektróda peremén, és a valós átugrási távolságot méri. A lapkás mérő régebbi, vastag elektródájú gyertyáknál még jól használható. Ha csak egyet vásárol, válassza a dróthézagmérőt, mert az lényegesen szélesebb körben ad megbízható eredményt.
Ezt semmiképp ne tegye. Az iridium és platina gyertyák vékony, nemesfém hegye rendkívül törékeny, gyárilag beállított, és a hajlítási kísérlet letörheti azt, ami azonnal tönkreteszi a gyertyát. Ezeket a gyertyákat a dobozból kivéve közvetlenül be lehet építeni, legfeljebb szemrevételezéssel ellenőrizze, de erővel soha ne korrigálja.
A túl nagy hézag esetén a gyújtótekercsnek nagyobb feszültséget kellene előállítania, mint amire képes, ezért egyes ciklusokban a szikra elmarad, és gyújtáskimaradás lép fel. Ezt rángatásként, teljesítménycsökkenésként érzékeli, a fogyasztás megnő, és a fedélzeti rendszer hibakódot rögzíthet. Tartós kimaradás a katalizátort is károsíthatja, ezért a hézagot időben állítsa helyre.
Ez a gyertya típusától függ: a hagyományos nikkelgyertyát nagyjából 30 ezer, a platinát 60 ezer, az iridiumot pedig gyakran 90-100 ezer kilométerenként kell cserélni. A pontos intervallumot a gyártói karbantartási terv tartalmazza. Mindig a teljes készletet cserélje egyszerre, és a régi gyertyák állapotából a motor egészségére is következtethet a szerelő.
Ha profi kézre bízná a megoldást, ezeket a kapcsolódó javításokat vállaljuk:
Lásd még: Gyújtáselosztó, gyújtótrafó csere, Előizzító relé csere.
Kérjen időpontot vagy árajánlatot - 10 év budapesti tapasztalattal.